27Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 28Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 29Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? (Ján 11,56) 30Kimenének azért a városból, és hozzá menének. (Ján 9,16;10,19) 31Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! (Ján 9,22;12,42;19,38) 32Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. 33Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? 34Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. (Ján 17,4; Ésa 61,1-3) 35Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. (Mát 9,37; Luk 10,2) 36És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 37Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. (2Móz 20,1.13) 38Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. (Ján 8,48;10,20) 39Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. (Ján,4 29.) 40A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. (1Móz 17,10.3Móz;12,3) 41És sokkal többen hivének a maga beszédéért, 42És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. (5Móz 1,17)