²⁷Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?« ²⁸Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: ²⁹»Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?« ³⁰Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
³¹Eközben a tanítványok kérték őt: »Rabbi, egyél!« ³²Ő azt felelte nekik: »Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.« ³³A tanítványok egymást kérdezgették: »Talán enni hozott neki valaki?« ³⁴Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. ³⁵Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. ³⁶Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. ³⁷Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. ³⁸Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.«
³⁹Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: »Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.« ⁴⁰Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. ⁴¹Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. ⁴²Az asszonynak pedig azt mondták: »Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.«

KNB SZIT STL BD RUF KG