²⁷Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” ²⁸Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: ²⁹„Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” ³⁰Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. ³¹Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” ³²De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.” ³³A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?” ³⁴Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. ³⁵Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. ³⁶Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. ³⁷Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. ³⁸Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.” ³⁹Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” ⁴⁰Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. ⁴¹S az ő szavát hallva még többen hittek benne. ⁴²Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

KNB SZIT STL BD RUF KG