A tanítványok visszatérése.

²⁷Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?” ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek: ²⁹„Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?” ³⁰Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá. ³¹Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.” ³²De ő így válaszolt: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” ³³A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?” ³⁴Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét. ³⁵Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. ³⁶Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval. ³⁷Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat. ³⁸Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.”

Jézus és a szamariaiak.

³⁹Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.” ⁴⁰A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. ⁴¹Tanítására még többen hittek benne. ⁴²Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: ez valóban a világ üdvözítője.”

KNB SZIT STL BD RUF KG