13
1A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.
2A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt,
3Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy,
4fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte.
5Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a derekára kötött kendővel.
6Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: »Uram, te mosod meg az én lábamat?«
7Jézus azt felelte neki: »Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.«
8Péter erre így szólt: »Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!« Jézus azt felelte neki: »Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.«
9Akkor Simon Péter ezt mondta: »Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!«
10Jézus azt felelte: »Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.«
11Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: »Nem vagytok tiszták mindnyájan.«
12Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: »Tudjátok-e, mit tettem veletek?
13Ti úgy hívtok engem: ‘Mester’ és ‘Úr’, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte.
17Miután ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.
18Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: ‘Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem’.
(Zsolt 41,10)
19Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.
20Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.«
21Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: »Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.«
22A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja.
23Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézushoz egészen közel foglalt helyet.
24Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: »Ki az, akiről beszél?«
25Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: »Uram, ki az?«
26Jézus azt felelte: »Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.« Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának.
27Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: »Amit teszel, tedd meg gyorsan!«
28Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki.
29Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: »Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!« vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.
30Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
31Miután kiment, Jézus így szólt: »Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne.
32Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti.
33Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.
34Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.«
36Ekkor Simon Péter megszólalt: »Uram, hová mégy?« Jézus azt felelte: »Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később követni fogsz engem.«
37Péter megkérdezte: »Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!«
38Jézus azt felelte: »Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Jegyzetek
13,14 Jézus nem azt mondja követendőnek, hogy megmosta az apostolok lábát, hanem azt az alázatot és szeretetet, amellyel méltóságát félretéve azok körül végzett szolgai munkát, akik kevesebbek voltak nála. Vegyük észre, hogy e szolgálata kapcsán milyen világosan rámutat ismételten saját méltóságára és tekintélyére, mint Mester és Úr. Ez az egyetlen alkalom, hogy ezt mondja magáról.
13,31 Jézus látja már, hogy közel a kereszt, amelyen megdicsőíti az Atyát, és a megváltásban visszavezeti hozzá az embereket. A maga részéről az Atya is meg fogja dicsőíteni a Fiút, mint embert is, amikor feltámasztja a halálból és saját jobbjára ülteti.