13 1A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Mát 26,2; Márk 14,1; Luk 22,1) 2És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, (2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39) 3Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, (Ján 3,35;17,2; Mát 11,27;28,18) 4Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. (Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16) 5Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! (Ján 15,13;21,18; Gal 1,19;2,9.12) 10Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. (Ján 13,10) 11Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! (Ján 6,64) 12Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? (Mát 26,52) 13Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok. (Mát 23,8-10;1Kor 8,6) 14Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. (Ján 11,49.50) 16Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. (Ján 15,20; Mát 10,24; Luk 6,40) 17Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. (Ján 13,23) 18Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. (Zsolt 41,10) 19Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok. (Ján 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15) 20Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. (Mát 10,40; Luk 9,48) 21Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. (Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21) 22A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. (Ján 20,30) 23Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. (Ján 21,20) 24Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? (Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49) 25Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? (Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54) 26Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. (Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56) 27És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. (Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4) 28Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. (Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60) 29Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. (Ján 12,6) 30Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka. (Ján 2,32) 31Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne. (Márk 16,19; Luk 24,51) 32Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt. (Luk 4,16.17) 33Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. (Ján 7,33;Ján 7,34;8,21) 34Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21) 35Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10) 36Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. (Ján 21,18.19) 37Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! (Bir 2,16;3,9) 38Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem. (Mát 26,34; Márk 14,30; Luk 22,34)