14 ¹Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és higgyetek bennem is! ²Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna nektek, hogy elmegyek helyet készíteni nektek? ³És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. ⁴Ahová pedig én megyek, oda ismeritek ti az utat.
– ⁵Uram – mondta neki Tamás –, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudhatnánk az utat?
⁶Jézus így válaszol:
– Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül. ⁷Ha megismertetek volna engem, akkor ismernétek az Atyát is. De mostantól fogva kezditek megismerni őt, és látjátok őt.
– ⁸Uram – mondta neki Fülöp –, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!
– ⁹Annyi ideje veletek vagyok – válaszolja Jézus –, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: „Mutasd meg nekünk az Atyát?” ¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A szavakat, amelyeket mondtam nektek, nem magamtól mondom. Az Atya bennem lakozva viszi végbe műveit. ¹¹Higgyetek nekem: én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van! Legalább e művek miatt higgyetek!
¹²Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz bennem, azokat a műveket viszi majd véghez, amelyeket én teszek, sőt ezeknél nagyobbakat is véghezvisz, mert az Atyához megyek. ¹³Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. ¹⁴Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, meg fogom tenni.
¹⁵Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani parancsolataimat, ¹⁶én pedig majd az Atyához fordulok, és ő egy másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: ¹⁷az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem ismeri el, és ezért nem is ismeri. Ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakozik, és bennetek marad. ¹⁸Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. ¹⁹Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon ti is felismeritek, hogy én Atyámban vagyok, ti bennem, én pedig bennetek. ²¹Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.
²²Így szólt hozzá Júdás, de nem a Karióti:
– Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?
²³Jézus így válaszolt:
– Ha valaki szeret engem, az megtartja, amit mondok. Atyám is szeretni fogja, s eljövünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. ²⁴Aki nem szeret engem, nem tartja meg, amit mondok. A szó, amelyet hallgattok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
²⁵Elmondtam ezeket nektek, amíg veletek voltam. ²⁶De a Pártfogó, a Szentlélek, akit az Atya majd a nevemben küld, ő tanít meg majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
²⁷Békességet hagyok rátok: az én békémet adom nektek. De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is rettegjen!
²⁸Hallottátok, mit mondtam nektek: „Elmegyek, és visszajövök hozzátok”? Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Már most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma. ³¹Sőt hogy a világ felismerje, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolta: keljetek fel! Menjünk innét!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet