Keresés a Bibliában

Utoljára Jeruzsálemben

Lázár halála.

11 1Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában, volt egy Lázár nevű beteg. 2Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. 3Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 4Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.” 5Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. 6Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: 7„Menjünk ismét Júdeába.” 8„Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” 9Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. 10De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” 11Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” 12„Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.” 13Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. 14Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: 15„Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” 16Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

Jézus Máriánál és Mártánál.

17Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. 18Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19Így sok zsidó jött Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. 21„Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, 22de tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” 23Jézus megnyugtatta: „Testvéred föl fog támadni.” 24Márta megjegyezte: „Tudom, hogy föl fog támadni a föltámadáskor az utolsó napon.” 25Jézus kijelentette neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. 26Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?” 27„Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.” 28E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: 29„Itt a mester, hív téged.” Ennek hallatára az rögtön fölkelt és hozzá sietett. 30Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. 31Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utánamentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. 32Mikor Mária odaért és meglátta Jézust, e szavakkal borult lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 33Jézus látva, hogy sír és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. 34„Hová tettétek őt?” – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.” 35Jézus könnyekre fakadt. 36„Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.” 37Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”

Lázár föltámasztása.

38Jézus még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. 39„Vegyétek el a követ” – szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” 40Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” 41Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.” 43E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” 44A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon.”

A főtanács határozata Jézus ellen.

45Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett, és hittek benne. 46Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett. 47A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel. 48Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.” 49Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt: 50„Ti nem gondolkodtok. Nem értitek: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.” 51Ezt azonban nem magától mondta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért. 52De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse. 53Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.

Jézus Efraimban.

54Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt. 55Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. 56Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?” 57A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse föl, hogy elfoghassák.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet