10
1– Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló.
2De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait.
4Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
5Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
6Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
7Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó.
8Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.
9Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük.
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért.
12A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.
13De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
14Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,
15ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért.
16Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.
18Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
19E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között.
20Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
21Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
22Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt.
23Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt.
24Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
25Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem,
26de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem.
28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.
29Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
32Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
33A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
34Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok?
35Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –,
36akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?!
37Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem,
38de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
39Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
40Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott.
41Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
42És sokan kezdtek hinni benne.