5Ezért, mivel már nem bírtam tovább, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, vajon nem kísértett-e meg titeket a Kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.
6Most azonban visszaérkezett tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; illetve arról, hogy mindig szívesen emlékeztek ránk, és hogy látni szeretnétek minket, ahogy mi is benneteket.
8Mert valósággal föléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.
10Isten ugyanis nem igazságtalan, hogy elfeledkeznék tetteitekről és arról a szeretetről, amelyet nevéért tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok, és most is szolgáltok.
2
1Testvéreim, dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek ne legyen személyválogató!
17Ugyanígy a hit is: ha nem fakadnak belőle tettek, önmagában halott.