3
1Ezért amikor már nem bírtuk tovább, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban,
2és elküldtük Timóteust, testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben,
3hogy senki meg ne tántorodjék ezekben a megpróbáltatásokban, hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.
4Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy megpróbáltatás vár ránk, és amint tapasztaltátok, így is történt.
5Ezért, mivel már nem bírtam tovább, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, vajon nem kísértett-e meg titeket a Kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.
6Most azonban visszaérkezett tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; illetve arról, hogy mindig szívesen emlékeztek ránk, és hogy látni szeretnétek minket, ahogy mi is benneteket.
7Így tehát nektek köszönhetően, testvérek, minden aggodalom és viszontagság között megvigasztalódtunk a ti hitetek által.
8Mert valósággal föléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.
9Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amelyet miattatok érzünk Istenünk előtt,
10és éjjel-nappal a lehető legbuzgóbban azért könyörgünk, hogy szemtől szemben láthassunk benneteket, és hozzájárulhassunk ahhoz, hogy még bőségesebben lakozzék bennetek a hit.
11Maga Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk, Jézus Krisztus egyengesse hozzátok utunkat!
12Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt annak mértéke szerint, ahogy mi is szeretünk benneteket!
13Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus Krisztus eljön minden szentjével! Ámen.