148
1ALLELUJA!
Dicsérjétek az Urat az egekből,
dicsérjétek őt a magasságban!
2Dicsérjétek őt, angyalai mind,
dicsérjétek őt, seregei mind!
3Dicsérjétek őt, nap és hold,
dicsérjétek őt mind, ragyogó csillagok!
4Dicsérjétek őt egek egei,
és minden vizek az ég felett
5dicsérjék az Úr nevét!
Mert ő parancsolt és azok létrejöttek,
6felállította őket mindörökre,
s el nem múló törvényt szabott nekik.
7Dicsérjétek az Urat a földről,
sárkányok és mélységes vizek mind!
8Tűz, jégeső, hó, fagy és szélvihar,
amelyek parancsát teljesítik;
9Mindnyájan ti hegyek és halmok,
gyümölcstermő fák és mind a cédrusok,
10vadállatok és minden állat,
csúszómászók és szárnyasok,
11föld királyai és mind a népek,
fejedelmek és mind, bírái a földnek,
12ifjak és szüzek,
vének és gyermekek,
13dicsérjék az Úr nevét,
mert csak az ő neve magasztos.
Fönsége felülmúlja az eget és a földet,
14és hatalmat adott népének.
Dicséret minden szentjének,
Izrael fiainak, a népnek amely hozzá tartozik.
ALLELUJA!
Jegyzetek
148,1 Himnusz a fogság utáni közösség istentiszteletéből. Hasonlít a három ifjú dicsőítőénekéhez (vö. Dán 3,51-90). A teremtett világ sokféleségét mint egységet értelmezi: az egység Isten dicsőítésében valósul meg.
148,1 Az első (leltárszerű) felsorolásban az emberek az »égieket« hívják, hogy dicsőítsék alkotójukat (vö. Ter 1,6-8)
148,7 A második felsorolásban felszólítanak minden földi élőlényt Isten dicsőítésére. A leírás az akkori világképet tükrözi.