147
1ALLELUJA.
Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni,
gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.
2Felépíti az Úr Jeruzsálemet,
egybegyűjti Izrael szétszórtjait.
3Meggyógyítja a megtört szívűeket,
sebeiket bekötözi.
4A csillagoknak sokaságát megszámlálja,
és nevén szólítja valamennyit.
5Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma,
nincs határa bölcsességének.
6Fölkarolja az Úr a szelídeket,
de a bűnösöket porig alázza.
7Énekeljetek az Úrnak hálaadással,
Istenünknek lanttal zengjetek.
8Ő borítja el felhőkkel az eget,
és készít esőt a földnek.
Ő sarjaszt füvet a hegyeken,
és növényeket az emberek hasznára.
9Ő ad enni az állatoknak,
a hozzá kiáltó hollófiókáknak.
10Nem a ló erejében telik kedve,
sem a férfi lábszárában öröme.
11Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt,
azokban akik irgalmában bíznak.
12Dicsérd az Urat, Jeruzsálem,
Dicsérd Sion, Istenedet,
13Mert ő erőssé teszi kapuid zárait,
megáldja benned fiaidat.
14Békességet ad határaidnak,
és a búza javával lakat jól téged.
15Elküldi szavát a földre,
igéi gyorsan futnak.
16Olyan havat ad, mint a gyapjú,
és mint a hamut, szórja a zúzmarát.
17Mint a morzsát, úgy hullatja jegét,
ki tudja hidegét elviselni?
18De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat,
a szele fúj, és folynak a vizek.
19Kihirdeti igéjét Jákobnak,
törvényeit és rendeleteit Izraelnek.
20Nem tett így egyetlen nemzettel sem,
nem ismertette meg őket rendeleteivel.
ALLELUJA!
Jegyzetek
147,1 Himnusz a fogság utáni közösség istentiszteletéből. Motívumait és fordulatait főleg a prófétai könyvekből meríti. A görög és a latin szövegben két zsoltár (146,1-11; 147,1-9)
147,2 Közvetlenül összekapcsolja Isten működését Izrael történetében Isten teremtő erejével.
147,6 Vö. Lk 1,52