A Zsoltárok könyve

147. ZSOLTÁR (146,1-11; 147) 147 *Hitvallás Istenről, Izrael szabadítójáról¹ALLELUJA.
Milyen jó az Istennek zengeni,
milyen szép, ha szól dicsérete!
*²Felépíti az Úr Jeruzsálemet,
egybegyűjti Izrael szétszórtjait.
³meggyógyítja a megtört szívűeket,
bekötözi sebeiket.
⁴Megszámlálja a sok-sok csillagot,
és nevén szólítja valamennyit.
⁵Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma,
bölcsességének nincs határa.
*⁶Fölkarolja az Úr a szelídeket,
de a bűnösöket porig alázza.
⁷Énekeljetek az Úrnak hálaadással,
Istenünknek lanttal zengjetek.
⁸Ő borítja el felhőkkel az eget,
és esőt készít a földnek.
Ő sarjaszt füvet a hegyeken,
és növényeket az emberek hasznára.
⁹Ő ad enni az állatoknak,
a hozzá kiáltó hollófiókáknak.
¹⁰Nem a lovak erejében telik kedve,
nem a férfi erejében leli örömét.
¹¹Azoknak örül az Úr, akik félik őt,
és akik reménykednek az ő kegyelmében.
Hálaadás Isten jóságáért¹²Dicsérd Jeruzsálem, az Urat,
dicsérd Istenedet, ó, Sion,
¹³mert ő erőssé teszi kapuid zárait,
megáldja benned fiaidat.
¹⁴Békességet ad határaidnak,
a búza javával jóllakat téged.
¹⁵Elküldi szavát a földre,
gyorsan fut az ő igéje.
¹⁶Olyan havat ad, mint a gyapjú,
mint a hamut, úgy szórja a zúzmarát.
¹⁷Jeget hullat, mint a morzsát,
ki tudja elviselni hidegét?
¹⁸Ha elküldi igéjét, felolvasztja mindezt,
a szele fúj, és folynak a vizek.
¹⁹Kihirdeti igéjét Jákobnak,
törvényeit és végzéseit Izraelnek.
²⁰Egyetlen néppel sem bánt így,
rendelkezéseit nem tárta fel előttük.
ALLELUJA!