147. ZSOLTÁR (146,1-11; 147)
147
*Hitvallás Istenről, Izrael szabadítójáról1ALLELUJA.
Milyen jó az Istennek zengeni,
milyen szép, ha szól dicsérete!
*2Felépíti az Úr Jeruzsálemet,
egybegyűjti Izrael szétszórtjait.
3meggyógyítja a megtört szívűeket,
bekötözi sebeiket.
4Megszámlálja a sok-sok csillagot,
és nevén szólítja valamennyit.
5Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma,
bölcsességének nincs határa.
*6Fölkarolja az Úr a szelídeket,
de a bűnösöket porig alázza.
7Énekeljetek az Úrnak hálaadással,
Istenünknek lanttal zengjetek.
8Ő borítja el felhőkkel az eget,
és esőt készít a földnek.
Ő sarjaszt füvet a hegyeken,
és növényeket az emberek hasznára.
9Ő ad enni az állatoknak,
a hozzá kiáltó hollófiókáknak.
10Nem a lovak erejében telik kedve,
nem a férfi erejében leli örömét.
11Azoknak örül az Úr, akik félik őt,
és akik reménykednek az ő kegyelmében.
Hálaadás Isten jóságáért12Dicsérd Jeruzsálem, az Urat,
dicsérd Istenedet, ó, Sion,
13mert ő erőssé teszi kapuid zárait,
megáldja benned fiaidat.
14Békességet ad határaidnak,
a búza javával jóllakat téged.
15Elküldi szavát a földre,
gyorsan fut az ő igéje.
16Olyan havat ad, mint a gyapjú,
mint a hamut, úgy szórja a zúzmarát.
17Jeget hullat, mint a morzsát,
ki tudja elviselni hidegét?
18Ha elküldi igéjét, felolvasztja mindezt,
a szele fúj, és folynak a vizek.
19Kihirdeti igéjét Jákobnak,
törvényeit és végzéseit Izraelnek.
20Egyetlen néppel sem bánt így,
rendelkezéseit nem tárta fel előttük.
ALLELUJA!