115
1Ne nekünk, Uram, ne nekünk,
hanem a te nevednek adj dicsőséget,
2irgalmad és hűséged szerint.
Hogy azt ne mondják a nemzetek:
»Hol van az ő Istenük?«
3Hisz a mi Istenünk az égben van,
mindent megtesz, amit akar.
4De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak,
s emberi kéz alkotásai.
5Van szájuk, de nem szólnak,
van szemük, de nem látnak.
6Van fülük, de nem hallanak,
van orruk, de nem szagolnak.
7Van kezük, de nem tapintanak,
van lábuk, de nem járnak,
torkukkal nem kiáltanak.
8Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik,
és mindazok, akik bíznak bennük!
9Izrael háza az Úrban bízik,
ő a segítőjük és oltalmazójuk.
10Áron háza az Úrban bízik,
ő a segítőjük és oltalmazójuk.
11Akik félik az Urat, az Úrban bíznak,
ő a segítőjük és oltalmazójuk.
12Megemlékezik rólunk az Úr,
s áldását adja ránk.
Áldását adja Izrael házára,
áldását adja Áron házára.
13Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik,
kicsinyekre és nagyokra egyaránt.
14Sokasítson meg titeket az Úr,
titeket és fiaitokat.
15Áldjon meg az Úr titeket,
aki az eget és a földet alkotta.
16Az ég az Úr ege,
de a földet az emberek fiainak adta.
17Nem a holtak dicsérnek téged, Uram,
és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába,
18hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat,
most és mindörökké.
Jegyzetek
115,1 Az éneket két kórus énekli, a fogság utáni idők istentiszteletéből származik.
115,4 Vö. 135,15-18.
115,9 Az emberek három csoportját bizakodásra szólítja fel: Izraelt (közösség) Áron házát (papság) és az istenfélőket (az igaz Isten összes híve, prozeliták).