116. ZSOLTÁR (114,1-9; 115)
116
*Hálaadás halálveszélyből való szabadulásért1ALLELUJA!
Szeretem az Urat, mert meghallgatta
könyörgésem szavát.
2Mert felém fordította fülét,
azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
3Körülvettek engem a halál gyötrelmei,
rám találtak az alvilág veszedelmei.
Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,
4de segítségül hívtam az Úr nevét:
„Uram, szabadíts meg engem!”
5Könyörületes az Úr és igaz,
irgalmas a mi Istenünk.
6Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket,
megaláztatásomban megszabadított engem.
7Térj vissza, lelkem, nyugalmadba,
mert az Úr jót tett veled.
8Megmentett engem a haláltól,
szememet a könnyhullatástól,
lábamat az elbukástól.
9Az Úr színe előtt járok
az élők földjén.
Hálaadó ének10Hittem, még ha így is szóltam:
„Igen nyomorult vagyok.”
11Elkeseredésemben azt mondtam:
„Hazug minden ember!”
12Mivel viszonozzam az Úrnak
mindazt, amit velem cselekedett?
13Fölemelem a szabadulás kelyhét,
és segítségül hívom az Úr nevét.
14Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe előtt.
*15Az Úr szemében drága dolog,
szentjeinek halála.
16Én is, Uram, a te szolgád vagyok,
szolgád vagyok és szolgálód fia.
Széttörted bilincseimet.
*17A hála áldozatát mutatom be neked,
és segítségül hívom az Úr nevét.
18Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népének színe előtt,
19az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem.