109
1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Isten, akit dicsérek, ne hallgass,
2mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem.
Hazug nyelvvel beszélnek rólam,
3és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem,
ok nélkül támadnak rám.
4Szeretetem jutalmául rágalmaznak,
én pedig imádkozom.
5Rosszal fizetnek nekem a jóért,
gyűlölettel szeretetemért.
6Rendelj bűnös embert ellene,
és a vádló álljon jobbja felől.
7Peréből ő kerüljön ki vesztesen,
s imádsága is bűnné legyen.
8Kevés legyen napjainak száma,
és más foglalja el hivatalát.
9Fiai legyenek árvákká
és özveggyé a felesége.
10Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai,
s űzzék ki őket romos hajlékukból.
11Uzsorás kutassa fel minden vagyonát,
idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
12Ne akadjon, aki megsegítse,
s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
13Jussanak pusztulásra utódai,
egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
14Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke,
és ne töröltessék el anyjának bűne.
15Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt,
hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
16mivel nem gondolt arra,
hogy irgalmasságot cselekedjék.
Üldözte a nyomorultat, a szegényt,
s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17Szerette az átkot: érje hát utol!
Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
18Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát:
hatoljon tehát belsejébe, mint a víz,
és járja át olajként csontjait!
19Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja,
és mint az öv, amely mindenkor övezi.
20Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól,
azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
21Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram,
és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
22Mert én nyomorult és szegény vagyok,
és szívem összeszorult bensőmben.
23Elenyészem, mint a hanyatló árnyék,
olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
24Térdem a böjttől gyenge lett,
húsom az olaj híján elsorvadt.
25Gúny tárgyává lettem előttük,
ha látnak, fejüket csóválják.
26Segíts meg, Uram, én Istenem,
ments meg engem irgalmadban!
27Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez:
ezt, Uram, te művelted.
28Átkozzanak ők, de te áldj meg engem,
jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek,
s örvendezzen szolgád.
29Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem,
és palástként takarja őket a szégyen.
30Hangos szóval hálát adok az Úrnak,
és áldom őt sokak előtt,
31mert jobbjára áll a szegénynek,
hogy megmentse életét az ítélkezőktől.
Jegyzetek
109,1 Egyéni kérő ima, feltehetően fogság utáni.
109,6 Itt taláható a sokat vitatott »átokzsoltár«. Feltűnő, hogy ebben a részben – szemben a bevezető és az imát követő versekkel – csak egy peres ellenfelet említ. Ez annak a jele, hogy kész átokformula-szöveget illesztettek a szövegbe.
109,17 A vádak visszautasítása aszerint az alapelv szerint, hogy hasonlót a hasonlóval kell viszonozni (ius talionis; vö. Lev 24,19-20).