14Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében,
nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
31Ó, te nemzedék!
Lássátok az Úr igéjét!
Vajon pusztaság voltam Izraelnek,
vagy a sűrű sötétség földje?
Miért mondta népem: ‘Szabadon kószálunk,
nem megyünk többé hozzád?’
3Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának,
álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.
4Pusztítson el az Úr minden álnok szájat,
és kevélyen beszélő nyelvet!
5Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk,
velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«
18Megsemmisül szövetségtek a halállal,
és szerződéstek az alvilággal nem marad fenn;
ha eljön a suhogó ostor, összezúz titeket.