2 ¹Így hangzott az Úr igéje hozzám:

²»Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe:
Így szól az Úr:
Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
jegyességed idejének szeretetére;
amikor utánam jöttél a pusztában,
a be nem vetett földön.

³Szent tulajdona Izrael az Úrnak,
termésének zsengéje;
akik eszik, mind megbűnhődnek,
baj jön rájuk, – mondja az Úr. –

⁴Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza,
és Izrael házának minden nemzetsége!

⁵Így szól az Úr:
Milyen gonoszságot találtak bennem atyáitok,
hogy eltávolodtak tőlem?
A semmiség után mentek, és semmivé lettek.

⁶Nem mondták: ‘Hol van az Úr,
aki felhozott minket Egyiptom földjéről,
aki vezetett minket a sivatagban,
a puszta és szakadékos földön,
a szikkadt és homályos földön,
a földön, melyen senki sem jár,
és ahol nem lakik ember?’

⁷Bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére,
hogy egyétek annak gyümölcsét és javait;
de amikor bejöttetek, tisztátalanná tettétek földemet,
és örökségemet utálatossággá.

⁸A papok nem mondták: ‘Hol van az Úr?’
A törvény magyarázói nem ismertek engem,
és a pásztorok elpártoltak tőlem;
a próféták Baál nevében prófétáltak,
és azok után jártak, amik nem használnak.

⁹Ezért még perbe szállok veletek,
– mondja az Úr –,
és fiaitok fiaival is perbe szállok.

¹⁰Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és lássátok,
küldjetek Kedárba, és figyeljetek jól!
Lássátok: vajon történt-e ilyesmi?

¹¹Cserélt-e valamelyik nemzet isteneket?
Pedig azok nem is istenek!
Népem mégis fölcserélte Dicsőségét
azzal, ami nem használ.

¹²Borzadjatok el ettől, ti egek,
irtózzatok és dermedjetek meg nagyon!
– mondja az Úr. –

¹³Mert két gonoszságot művelt népem:
engem elhagytak, az élő víz forrását,
hogy ciszternákat ássanak maguknak,
repedező ciszternákat,
melyek nem tartják meg a vizet.

¹⁴Vajon szolga Izrael,
vagy a házban született rabszolga?
Miért lett prédává?

¹⁵Oroszlánkölykök ordítanak fölötte,
kieresztik hangjukat.
Földjét pusztasággá tették,
városai leégtek, nincs lakójuk.

¹⁶Memfisz és Tafnesz fiai is
kopaszra nyírják fejed tetejét.

¹⁷Nemde ezt az okozza neked,
hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet,
abban az időben, amikor vezetett az úton?

¹⁸És most mi közöd Egyiptom útjához,
hogy a Nílus vizét iszod?
És mi közöd Asszíria útjához,
hogy a Folyam vizét iszod?

¹⁹Megfenyít téged saját gonoszságod,
és elpártolásaid büntetnek téged.
Tudd meg és lásd, milyen rossz és keserves,
hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet,
és nincs benned félelem irántam!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. –

²⁰Bizony, már régtől fogva összetörted igádat,
széttépted bilincseidet,
és azt mondtad: ‘Nem szolgálok!’
Mert minden magas dombon
és minden zöldellő fa alatt
lefekszel, mint egy parázna.

²¹Én mint nemes szőlőfajtát ültettelek el,
mint egészen valódi magot;
hogyan változtál át nekem
idegen szőlőtő vadhajtásává?

²²Ha meg is mosod magad lúggal,
és bőven használsz is szappant,
bűnöd szennyfolt marad előttem
– mondja az Úristen. –

²³Hogyan mondhatod: ‘Nem vagyok tisztátalan,
nem jártam a Baálok után?’
Nézd utadat a völgyben,
ismerd fel, mit tettél,
te gyors lábú tevekanca,
mely össze-vissza futkos útjain!

²⁴Pusztához szokott vadszamár,
mely érzéki vágyában levegő után kapkod!
Gerjedelmét ki fékezhetné meg?
Bárki keresi, nem kell fáradnia,
rátalál a maga hónapjában.

²⁵Óvd lábadat a mezítláb járástól,
és torkodat a szomjúságtól!
De te így szóltál: ‘Hiába, nem lehet!
Mert szeretem az idegeneket,
és utánuk járok.’

²⁶Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják,
úgy szégyenült meg Izrael háza:
ők maguk, királyaik és fejedelmeik,
papjaik és prófétáik,

²⁷akik így szólnak a fához: ‘Atyám vagy te’,
és a kőhöz: ‘Te szültél engem.’
Mert hátukat fordítják felém, és nem arcukat.
De bajuk idején így szólnak majd:
‘Kelj fel, és szabadíts meg minket!’

²⁸Hol vannak isteneid, melyeket alkottál magadnak?
Keljenek fel, ha meg tudnak szabadítani bajod idején!
Hiszen amennyi városaid száma,
annyi lett az istened, Júda!

²⁹Miért pereltek velem?
Mindnyájan elpártoltatok tőlem,
– mondja az Úr. –

³⁰Hiába vertem meg fiaitokat,
az intelmet nem fogadták meg;
elemésztette kardotok prófétáitokat,
mint pusztító oroszlán.

³¹Ó, te nemzedék!
Lássátok az Úr igéjét!
Vajon pusztaság voltam Izraelnek,
vagy a sűrű sötétség földje?
Miért mondta népem: ‘Szabadon kószálunk,
nem megyünk többé hozzád?’

³²Megfeledkezik-e ékszeréről a szűz,
vagy díszes övéről a menyasszony?
Népem mégis megfeledkezett rólam
számtalan napon át.

³³Milyen jól tudod utadat,
amikor szerelmet keresel!
Így a gonoszságokhoz is
hozzászoktattad útjaidat.

³⁴Még ruhád szegélyén is található
szegény, ártatlan emberek vére,
akiket nem betörésen kaptál rajta,
hanem mindezeknek ellene voltak.

³⁵Mégis így szóltál: ‘Ártatlan vagyok,
igen, elfordult haragja tőlem.’
Íme, én ítéletet tartok fölötted,
mert azt mondtad: ‘Nem vétkeztem.’

³⁶Milyen könnyelműen változtatod utadat!
De Egyiptommal is szégyent vallasz,
ahogyan szégyent vallottál Asszíriával.

³⁷Onnan is kijössz majd,
és kezeddel fogod a fejedet;
mert elvetette az Úr azokat, akikben bízol,
és nem lesz szerencséd velük.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet