21
1És felelt Jób, és ezt mondta:
2»Hallgassátok meg, kérlek, szavamat,
és szálljatok magatokba!
3Tűrjetek engem, amíg szólok,
és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4Vajon ember ellen megy-e a perem?
És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5Rám figyeljetek és álmélkodjatok,
tegyétek ujjatokat szátokra!
6Magam is megrémülök, ha rágondolok,
és remegés fogja el testemet!
7Miért maradnak a gonoszok életben?
Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8Ivadékuk megmarad előttük,
rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9házuk bizton van és békében,
és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10marhájuk fogan, borját el nem veszti,
tehenük megellik és el nem vetél,
11kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat,
és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12kezükben dob és citera,
sípszó mellett vigadoznak;
13jólétben töltik napjaikat
s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében,
nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki,
és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16Nemde szerencséjüket kezükben tartják,
s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese,
s éri el őket romlásuk,
és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt,
mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’
Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20Saját szemével lássa romlását,
maga igyék a Mindenható haragjából!
21Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával,
mikor hónapjai számát már elvágták!
22Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent,
aki a magasságbelieket ítéli?
23Az egyik meghal erőben, egészségben,
gazdagon és boldogan;
24beleit háj borítja,
és csontjait velő itatja,
25a másik pedig meghal lelke keserűségében,
minden vagyon nélkül;
26mégis együtt pihennek a porban,
és féreg lepi el mindkettejüket.
27Jól ismerem eszetek járását,
ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza?
Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29Kérdezzetek akárkit az utasok közül
és meglátjátok, ő is így tudja:
30hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik
s a harag napjáig bizton vezetik.
31Ki veti szemére útját?
Ki fizet meg neki tetteiért?
32Kikísérik a temetőbe,
s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33Édesek számára a sírgödör rögei;
az egész népet vonultatja fel maga után,
s előtte is számtalanok mennek!
34Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal,
holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«