12
1A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.
2Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek,
az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.
3Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának,
álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.
4Pusztítson el az Úr minden álnok szájat,
és kevélyen beszélő nyelvet!
5Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk,
velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«
6»A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt
fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«
7Az Úr szava tiszta szó,
tűzben megpróbált ezüst,
salaktól elválasztva,
hétszeresen megtisztítva.
8Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket,
e nemzedéktől mindörökre.
9Körös-körül istentelenek járnak,
mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.
Jegyzetek
12,1 Fogság előtti ének. Isten szavai állnak a középpontban (6). Isten közbelép, az emberek gyalázzák Isten szavát, saját értelmezésükben és érdekeik szerint támaszkodnak rá, mint hatalmi eszközre, Isten szavával zsarolnak másokat és uralkodnak rajtuk, az igazságtalanság igazságnak tünteti fel magát. Ha nem lehet többé megbízni a szavak hitelében, nemcsak az emberi együttélés, hanem az Istennel való közösség is veszélybe kerül. Isten szava igaz és megbízható, és mindenkinek joga van ehhez az igazsághoz.