14

¹Mert megkönyörül az Úr Jákobon,
kiválasztja még egyszer Izraelt,
és letelepíti őket földjükön.
Az idegenek majd hozzájuk csatlakoznak,
és Jákob házához társulnak.

²A nemzetek kézbeveszik őket,
és elviszik lakóhelyükre,
Izrael háza pedig tulajdonává teszi
az idegeneket az Úr földjén,
szolgákká és szolgálókká.
Azokat viszik fogságba, akik elhurcolták őket,
s ők uralkodni fognak sanyargatóikon.

³Ez történik majd azon a napon,
amikor az Úr nyugalmat ad neked
szenvedésed és gyötrelmed után,
a kemény szolgaság után, melyben szolgáltál:

⁴ezt a gúnydalt fogod zengeni Babilon királyáról:
»Hogy eltűnt a sanyargató,
hogy eltűnt a szorongatás!

⁵Összetörte az Úr az istentelenek botját,
a zsarnokok vesszejét,

⁶mely népeket vert dühödten
szüntelen veréssel,
nemzeteket igázott le haragjában
kegyetlen üldözéssel.

⁷Megnyugodott és megpihent az egész föld,
ujjongásban tört ki.

⁸A ciprusok is örülnek miattad,
s a Libanon cédrusai:
‘Mióta ledöntöttek téged,
nem jön fel senki kiirtani minket.’

⁹Lent az alvilág megrendült jöttödre;
felriasztja kedvedért az árnyakat,
a föld minden fejedelmét,
felkelti trónjáról a nemzetek minden királyát.

¹⁰Valamennyien megszólalnak, és ezt mondják neked:
‘Te is gyenge lettél, mint mi,
hozzánk hasonlóvá lettél.’

¹¹Az alvilágba szállt alá kevélységed
és hárfáid zengése;
rothadás alattad a fekvőhely,
és férgek a takaród.

¹²Hogyan hullottál le az égből,
te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia?
Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!

¹³Te azt mondtad magadban:
‘Az égbe szállok fel,
Isten csillagai fölé emelem trónomat,
leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon.

¹⁴Felmegyek a magas felhők fölé,
hasonló leszek a Magasságbelihez.’

¹⁵De az alvilágba szállsz alá,
a verem legmélyére!

¹⁶Akik meglátnak, rád néznek,
és téged figyelnek:
‘Hát ez az, aki megremegtette a földet,
aki megrendítette a királyságokat?

¹⁷Ő az, aki a földkerekséget sivataggá tette,
városait lerombolta,
és foglyait nem engedte haza?

¹⁸A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak,
mindenki a házában;

¹⁹téged azonban kivetnek sírodból,
mint eldobott sarjat,
beborítva meggyilkoltakkal, akik kard által vesztek el,
és leszállnak a verem köveire;
kidobnak, mint eltaposott hullát.

²⁰Temetésben nem lesz részed, mint nekik,
mert földedet tönkretetted,
népedet legyilkoltad;
kihal neve mindörökre a gonoszok ivadékának!

²¹Készítsetek fiainak vágóhidat,
atyáik bűne miatt,
nehogy felkeljenek, és birtokba vegyék az országot,
s betöltsék a földkerekség színét városokkal!’«

²²»Felkelek ellenük
– mondja a Seregek Ura –,
és kiirtom Babilon nevét és maradékát,
sarjadékát és ivadékát – mondja az Úr. –

²³Sündisznó odvává teszem, és mocsárrá,
elsöpröm a pusztítás seprűjével«
– mondja a Seregek Ura.

²⁴Megesküdött a Seregek Ura, és így szólt:
»Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz,
és amint elterveztem, úgy következik be.

²⁵Összetöröm Asszíriát országomban,
és hegyeimen eltaposom őt;
leveszem róluk igáját,
és terhét vállukról leemelem.«

²⁶Ez az elhatározott terv az egész föld felől,
és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött.

²⁷Mert amit a Seregek Ura eltervezett,
ki hiúsíthatja meg?
És ha keze ki van nyújtva,
ki fordíthatja el?

²⁸Ácház király halálának évében hangzott el ez a kijelentés:

²⁹»Ne örvendezz, egész Filisztea,
hogy összetört a botja a téged verőnek!
Mert a kígyó gyökeréből áspiskígyó sarjad,
és kígyó magva csak repülő kígyó.

³⁰A szegények elsőszülöttei jóllaknak,
és a szűkölködők biztonságban pihennek;
de a te gyökeredet éhséggel pusztítom el,
és maradékodat megölöm.

³¹Jajgass, kapu! Kiálts, város!
Reszkess, egész Filisztea!
Mert észak felől füst közeleg,
és nincs szökevény seregeiben.«

³²Mit feleljenek a nemzet követeinek?
»Az Úr alapozta meg Siont,
és benne keresnek menedéket népének szegényei!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet