Visszatérés a fogságból

14 ¹Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek. ²A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon.

Gúnydal egy zsarnok halálára.

³Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek, ⁴ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás! ⁵Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét, ⁶amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket. ⁷Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. ⁸Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: „Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.” ⁹Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. ¹⁰Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: „Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. ¹¹A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. ¹²Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? ¹³Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. ¹⁴Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! ¹⁵És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” ¹⁶Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: „Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat? ¹⁷Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?” ¹⁸A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. ¹⁹De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát. ²⁰Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után. ²¹Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét.

Fenyegető jövendölések Babilon ellen

²²Fölkelek ellenük – a Seregek Ura mondja –, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát – a Seregek Ura mondja. ²³A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprűjével – a Seregek Ura mondja.

Asszíria elpusztul

²⁴Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik. ²⁵Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltűnjön vállukról. ²⁶Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen. ²⁷Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha ő kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani?

Figyelmeztetés a filiszteusok számára

²⁸Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: ²⁹Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka. ³⁰De a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm. ³¹Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát. ³²Mit kell majd felelni ama nép követeinek? „Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet