Gúnydal a babiloni király bukásáról

14 ¹Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. ²Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. ³Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, ⁴ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak! ⁵Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját, ⁶amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket. ⁷Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. ⁸Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! ⁹Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. ¹⁰Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! ¹¹Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! ¹²Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! ¹³Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. ¹⁴Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! ¹⁵De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére. ¹⁶Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? ¹⁷Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? ¹⁸A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában. ¹⁹Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk, ²⁰de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát! ²¹Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot!
²²Rájuk támadok – így szól a Seregek URa –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az ÚR. ²³Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek URa.

Jövendölés Asszíria ellen

²⁴Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. ²⁵Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. ²⁶Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. ²⁷Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?

A filiszteusokat utoléri az ítélet

²⁸Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: ²⁹Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. ³⁰A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. ³¹Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét! ³²Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet