10
1Jaj azoknak,
akik gonosz törvényeket hoznak,
és akik sanyargató rendeletet írnak,
2hogy elnyomják a perben a szegényeket.
Megfosztják jogaiktól népem megalázottait;
hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek,
és az árvákat kirabolják!
3De mit tesztek majd a látogatás napján,
és amikor távolról jön a veszedelem?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok gazdagságtokat?
4Csak térdre hullnak a foglyok között,
és a megöltek alá esnek.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!
5Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
Kezében van bosszúállásom botja.
6Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
és parancsot adok neki haragom népe ellen,
hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
s tapossa azt, mint az utca sarát.
7Ő azonban nem így vélekedik,
és szíve nem így gondolkodik,
hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
és kiirtson nem kevés nemzetet.
8Mert azt mondja:
»Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?
9Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis?
Nem úgy Hamat, mint Arfád?
És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?
10Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait,
akiknek több bálványszobruk volt,
mint Jeruzsálemnek és Szamariának,
11ahogy tettem Szamariával és bálványaival,
nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?«
13Azt mondta ugyanis:
»A saját kezem erejével cselekedtem,
az én bölcsességemmel, mert okos vagyok;
eltöröltem a népek határait,
vagyonukat elraboltam,
és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.
14Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát;
s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat,
úgy gyűjtöttem be a föld országait,
és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna,
vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« –
15Vajon dicsekedhet-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
Vagy nagyzolhat-e a fűrész
azzal szemben, aki húzza?
Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli,
és a bot emelhetné azt, aki nem fa!
16Ezért az Úr, a Seregek Ura
sorvadást bocsát kövéreire,
és dicsősége alatt láng lobban fel,
mint tűznek lángja.
17Izrael Világossága lesz a tűz,
és Szentje a láng:
elégeti és elemészti tüskéjét
és tövisét egyetlen napon.
18Testestől lelkestől megsemmisíti
erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét,
és olyan lesz, mint a senyvedő beteg.
19Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma,
hogy egy gyermek is összeírhatja őket.
20Ez történik majd azon a napon:
Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei
nem abban bíznak többé, aki veri őket,
hanem az Úrban, Izrael Szentjében
bizakodnak hűségesen.
21A maradék megtér,
Jákob maradéka, az erős Istenhez.
22Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is,
mint a tenger fövenye,
csak a maradék üdvözül. belőle
Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad,
23mert az eltervezett megsemmisítést
végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön.
27Ez történik majd azon a napon:
lekerül az ellenség terhe válladról
és igája nyakadról.
A pusztító felvonul Rimmonból.
28Eljut Ajjátba, áthalad Magronon,
Makmásznál leteszi felszerelését;
29átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk;
megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik.
30Sikolts hangosan, Batgallim;
figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót!
31Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek.
32Még ma megáll Nóbban:
kezét lendíti Sion leányának hegye ellen,
Jeruzsálemnek dombja ellen.
33Íme, az Úr, a Seregek Ura
levágja az ágakat rettentő erővel,
a sudár növésű fák leroskadnak,
és a magasak ledőlnek.
34Kivágják vassal az erdő bozótját,
és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.
Jegyzetek
10,1 A hetedik jaj az 5,24 befejezésének tekintendő.
10,9 Kalnét az asszírok Kr. e. 738-ban, Karkemist 717-ben, Arfádot 740-ben, Damaszkuszt 734-ben, Szamariát 722-ben hódították meg.
10,10 20-27: Későbbi betoldások, melyekben egy próféta-tanítvány Júda büntetésére és megmenekülésére utal.
10,26 Vö. Bír 7; Kiv 14,16.26.
10,28 Jeruzsálemtől északra fekvő helységek.