10 1Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek, (Máté 23,13-29) 2Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. (Ámós 2,6;8,6; Mik 2,9) 3S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket? (Ésa 7,17-20; Mik 7,4; Luk 12,20) 4Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 5Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom! 6Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát. (Zsolt 37,2;90,5;92,3; Ésa 40,6.7; Zsolt 129,6) 7De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket. (Zak 1,15; Jer 50,28.29;51,24.25; Zsolt 137,9.2Kir;18,24-33) 8Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é? (Jer 48,29-31) 9Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust? (2Kir 18,34.35;17,6;16,9) 10Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának, (Ésa 36,18.19) 11Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel? (Jer 48,33) 12Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. (Ésa 10,7; Jer 50,18) 13Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket; 14És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! 15Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa! (Ésa 10,5.6;45,9;64,8; Róm 9,20.21) 16Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése; 17És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon; 18Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó; (Zak 11,1.2) 19Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja! 20És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; (Nehem 13,14; Zsolt 106,4) 21A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. (Róm 11,5) 22Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! (Ésa 28,5; Róm 9,27) 23Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön. 24Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron; 25Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre lészen! (Agge 2,7.21.22) 26És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron. (2Móz 14,27.28; Bir 7,25; Ésa 9,4) 27És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta. 28Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait; (Zsolt 27,13;52,7;116,9; Jób 28,3) 29Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut. (1Sám 10,26) 30Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth! 31Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket; 32Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen! 33De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak; (Zsolt 104,27) 34Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által. (Zak 11,1.2; Ésa 37,36.2Kir;19,35)