A gonosz vezetők ítélete

10 ¹Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. ²Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. ³De mit csináltok majd az ítélet napján, amikor megjön a távolból a pusztulás? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket? ⁴Aki nem térdel a foglyok közé, a legyilkoltak között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.

Isten megalázza a gőgös Asszíriát

⁵Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje! ⁶Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt raboljon, prédát szerezzen, és eltapossa, mint az utca sarát. ⁷De ő nem így képzeli, ő maga nem így gondolkodik, mert szíve vágya az, hogy pusztítson, és minél több nemzetet ki akar irtani. ⁸Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e? ⁹Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpád? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz? ¹⁰Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának, ¹¹ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival is.
¹²De ha véghezvitte az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti majd az asszír király dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szemének dicsekvését. ¹³Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket. ¹⁴Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogy megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg én az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna. ¹⁵Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Hát henceghet a fűrész azzal szemben, aki őt húzza? Mintha a bot akarná azt suhogtatni, aki őt fölvette, és a vessző fölvenni az embert! ¹⁶Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát Asszíria kövérjeire, és dicsősége alatt láng lobban majd fel, tűznek lobogása. ¹⁷Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt. ¹⁸Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná. ¹⁹Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni.

A maradék megtérése és szabadulása

²⁰Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka és Jákób házának megmenekült része, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. ²¹A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez. ²²Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.
²³Mert elhatározta az Úr, a Seregek URa, hogy elpusztítja az egész országot.
²⁴Ezért így szólt az Úr, a Seregek URa: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. ²⁵Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja. ²⁶Ostorral csapkodja a Seregek URa, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál; vesszejével rácsap a tengerre, mint ahogy Egyiptomban tette. ²⁷Azon a napon lekerül terhe válladról, igája leszakad nyakadról. Elvonul Samária mellett, ²⁸Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. ²⁹Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül. ³⁰Sikolts hangosan, Gallím leánya, figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót! ³¹Madméná elmenekült, Gébím lakói elrejtőztek. ³²Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját. ³³De az Úr, a Seregek URa kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. ³⁴Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet