79
1Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
(2Kir 25,1-10)
2Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
(Jób 38,26.27)
3Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
4Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
(Zsolt 44,14;80,7;137,7; Ezék 25,3.6;26,2)
5Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
6Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
(Jer 10,25)
7Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
(Zsolt 14,4)
8Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
(Ésa 64,9.10)
9Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
(Ésa 48,9; Ezék 20,22)
10Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
(Ésa 31,4)
11Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
(Ésa 65,6.7)
13Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
(5Móz 32,9-13)