78
1Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
(Zsolt 50,23)
2Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
(Zsolt 49,5; Máté 13,35)
3A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
(5Móz 4,9)
4Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
(Zsolt 145,4.5)
5Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
(5Móz 4,9)
6Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
(Zsolt 15,1.4)
7Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
(1Móz 18,17-19)
8Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
(2Móz 32,9)
9Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
(Zsolt 15,1-5;26,4-6)
10Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
(Péld 25,4.5)
11Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
(2Móz 7,10;8,24)
13Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
(2Móz 14,21.22;15,8)
14Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
(Jób 7,6.7)
15Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
(2Móz 17,6)
17Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
(2Móz 17,7)
18És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
(2Móz 17,6)
21Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
(Zsolt 109,23)
23És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
(2Móz 16,14.15)
25Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
(Ezsdr 3,10-13)
26Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
(Zsolt 72,10.11)
27És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
(Zsolt 126,1-3; Jer 23,7.8)
30Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
(Zsolt 126,1-3)
32Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
(Zsolt,78 14. Jer. 29,10. 11.)
36És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
(Zsolt 8,4)
37De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
(Zsid 1,10-12)
38Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
(1Móz 6,3)
40Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
(2Sám 23,1)
41És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
(Zsolt 18,1.51)
42Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
(Zsolt 32,5.2Sám;12,13)
43Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
(Zsolt 86,13)
44És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
(Ésa 40,31)
45Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
(1Móz 8,6)
46Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
(Zsolt 147,19.20)
47Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
(2Móz 34,6)
48Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
(Jer 3,12.15)
49Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
(Siral 3,22)
50Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
(Malak 3,17)
53És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
(1Móz 2,7)
54És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
(2Móz 3,1-12)
55És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
(4Móz 26,1-53; Józs 13,7)
56De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
(Zsolt 84,12.13; Luk 1,50)
57Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
(Ésa 1,4; Hós 7,16)
58Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
(1Kir 14,23)
59Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
(Zsid 1,14)
60És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
(1Sám 4,10.11)
62És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
(Zsolt 146,1)
63Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
(1Tim 6,16;Ésa 40,22)
64Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
(1Sám 4,17)
65Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
(Zsolt 24,2)
67Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
(1Móz 1,9.10;7,19.24)
68Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
(Zsolt 132,13.14)
69És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
(1Kir 7,1-38)
70És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
(1Sám 16,1.11.13)
71A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
(2Sám 7,8)
72És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
(2Sám 8,15)