79
1Ászáf zsoltára.
Isten, pogányok szállták meg örökségedet,
megfertőzték szentséges templomodat,
romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2Szolgáid holttestét odavetették
eledelül az ég madarainak,
szentjeid húsát a föld vadjainak.
3Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet,
és nem akadt, aki eltemette volna őket.
4Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,
nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
5Meddig még, Uram? Örökké tart haragod?
Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
6A pogányokra öntsd haragodat,
akik nem ismernek téged,
s azokra az országokra,
amelyek nem hívják segítségül nevedet.
7Hiszen felfalják Jákobot,
és elpusztítják lakóhelyét!
8Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról,
siessen elénk irgalmasságod,
mert nagyon nyomorultak lettünk.
9Segíts rajtunk, szabadító Istenünk
neved dicsőségéért és ments meg minket,
Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
10Miért mondják a pogányok között:
»Hol van az ő Istenük?«
Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára
szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
11Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava;
Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
12Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe,
ellened szórt szidalmaikat, Uram.
13Mi azonban, a te néped és legelőd juhai,
hadd áldjunk téged örökké,
és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!
Jegyzetek
79,1 Közösségi siratóének. A közösség a lerombolt jeruzsálemi templomot siratja (Kr. e. 586). A zsoltár feltehetően a fogság idején keletkezett, és a gyásznap imája volt.
79,1 Ászáf: vö. 50,1. – A tragédia ábrázolása: a templomot megszentségtelenítették, a várost lerombolták, az elesettek holtteste az utcán hever, sírjuk ismeretlen. Tragikus vereség sújtotta Isten népét.
79,6 Vö. Jer 10,25.
79,9 Vö. 109,6-20.