A történelem tanítása

78 ¹Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! ²Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. ³Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, ⁴nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. ⁵Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. ⁶Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, ⁷hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. ⁸Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez, ⁹mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. ¹⁰Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. ¹¹Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. ¹²Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. ¹³Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. ¹⁴Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. ¹⁵Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. ¹⁶Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. ¹⁷De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. ¹⁸Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. ¹⁹Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? ²⁰A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? ²¹Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, ²²mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. ²³Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. ²⁴Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. ²⁵Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. ²⁶Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. ²⁷Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye. ²⁸Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. ²⁹Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. ³⁰De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. ³¹Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. ³²Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. ³³Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. ³⁴Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. ³⁵Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. ³⁶De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. ³⁷Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. ³⁸Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. ³⁹Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. ⁴⁰Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! ⁴¹Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. ⁴²Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, ⁴³amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. ⁴⁴Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. ⁴⁵Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. ⁴⁶Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. ⁴⁷Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. ⁴⁸Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. ⁴⁹Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. ⁵⁰Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. ⁵¹Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. ⁵²Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. ⁵³Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. ⁵⁴Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. ⁵⁵Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. ⁵⁶De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. ⁵⁷Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. ⁵⁸Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. ⁵⁹Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. ⁶⁰Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott. ⁶¹Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. ⁶²Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. ⁶³Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. ⁶⁴Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. ⁶⁵Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, ⁶⁶és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. ⁶⁷De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, ⁶⁸Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. ⁶⁹Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. ⁷⁰Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. ⁷¹A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. ⁷²Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár