77 1Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. (Ésa 42,10;Ésa 63,5-8) 2Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám. (Zsolt 18,4;116,1.2) 3Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. (Zsolt 50,15) 4Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. (Zsolt 96,11-13) 5Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. (1Krón 25,1) 6Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. 7Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: (Ésa 44,23.24) 8Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 9Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? (Zsolt 96,11-13) 10Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. (2Móz 25,18-22) 11És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. (Zsolt 132,13.14) 12Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; (Zsolt 76,7) 13És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. 14Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? (Zsolt,77 1. Zsolt. 132,7.) 15Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. (2Móz 32,11-14; Jer 15,1) 16Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. (2Móz 12,29-31.41.45) 17Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. (2Móz 14,21; Józs 3,16.17) 18A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 19Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. (2Móz 9,24.25) 20Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. (Zsolt 98,5.6) 21Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. (Mik 6,4)