73
1Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
(Zsolt 18,17-27)
2De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
(Jób 21,7-15)
4Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
(Zsolt 5,5-7)
6Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
(Zsolt 18,3;1Sám 16,13)
7A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
(Zsolt 54,9;59,10)
8Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
(Zsolt 31,19;94,3-7)
9Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
(Jób 21,14.15)
10Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
(Zsolt 89,9)
12Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
(Zsolt 96,10;97,13)
13Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
(Jób 9,13-31; Malak 3,14.15)
14Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
(Zsolt 46,4-5)
15Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
(Zsolt 89,10)
16Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
(Ésa 54,10; Luk 16,17)
17Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
(Jób 21,16-20)
18Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
(1Móz 18,25)
19Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
(Jób 20,7-11; Zsolt 37,2)
20Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
(Zsolt 31,19)
21Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
(Jób 22,9;31,21.22)
23De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
(Zsolt 10,11.13)
24Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
(Zsolt 32,8)
25Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
(Zsolt 16,11;32,10)
26Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
(Zsolt 33,15)
27Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
(1Kor 3,20)
28De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
(Zsolt 18,26.27)