73
1Ászáf zsoltára.
Milyen jó az Isten az igazakhoz,
azokhoz, akik tiszta szívűek!
2Az én lábam mégis majdnem megingott,
majdnem megtántorodott lépésem,
3mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység,
amikor a bűnösök jólétét láttam.
4Hisz nincs akadály az útjukban,
testük egészséges és kövér.
5Nem viselik a halandók nyomorúságát,
az embereket sújtó csapások nem érik őket.
6Ezért kevélység a nyakláncuk,
és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
7Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság,
úgy tör elő szívükből a gondolat.
8Álnokságot terveznek és gúnyolódnak,
fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
9Felnyitják szájukat az ég ellen,
és jártatják nyelvüket a földieken.
10Ezért magasan ülnek
és a víz árja nem éri el őket.
11Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek,
hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«
12Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek,
és megsokszorozzák gazdagságukat.
13Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet,
mostam kezem az ártatlanságban,
14hisz mindennap ostort szenvedek,
és fenyíték ér minden reggel!«
15De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«,
íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
16Gondolkoztam, hogy megértsem ezt,
de nehéz volt nekem,
17amíg be nem mentem Isten szentélyébe,
és meg nem értettem végső sorsukat.
18Bizony, síkos talajra állítottad őket
és romlásba veted.
19Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt!
Elvesznek a félelemtől.
20Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram,
úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.
21Mert keserűség fogta el szívemet,
fájdalom hasogatta vesémet;
22Esztelen voltam és értelmetlen,
oktalan állatként viselkedtem előtted.
23De én mindenkor veled maradok,
mert te megfogtad jobbomat.
24Tanácsoddal vezetsz,
S aztán dicsőségre emelsz.
25Hiszen kim van az égben,
és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26Érje bár testemet, szívemet enyészet,
szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak,
megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28Nekem azonban jó az Isten közelében,
az Úrban, az én Istenemben bíznom,
és hirdetnem minden művedet
Sion leányának kapuiban.
Jegyzetek
73,1 A zsoltárok harmadik könyve (73-79. zsoltár) nagyobbrészt Ászáf és Kóré fiainak zsoltáraiból áll. Ez a csoport egy tanítókölteménnyel kezdődik, amely valószínűleg a perzsa idők vége felé keletkezett, és a szövetség megújításának liturgiájában használták. A költő személyes problémája is ott feszül a kérdésben: hogyan élhetnek a bűnösök jólétben és az igazak ínségben?
73,1 Ászáf: vö. 50,1.
73,15 Javítva a szír és az arám fordítás alapján.
73,17 Szentély: elsősorban nem a templomba való belépést, hanem az Isten titkába való behatolást érti alatta.