74
1Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
(Zsolt 80,1)
2Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
(Zsolt 132,13.14)
3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
(Zsolt 27,10)
5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
(1Kir 9,7.8)
7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
(1Kir 9,3)
8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
(Zsolt 5,5-7)
9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
(Siral 2,9)
10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
(Zsolt 7,16.17)
12Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
(Bir 3,31;4,24)
13Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
(2Móz 14,21.22;Ezék 29,3)
14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
(Zsolt 86,8)
15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
(Zsolt 24,1.2)
16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
(1Móz 1,9.10)
17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
(1Móz 8,22)
18Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
(Zsolt 79,13)
19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
(2Móz 17,1)
20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
(2Móz 24,8)
21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
(4Móz 14,22.34; Zsid 3,17)
22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
(4Móz 14,21-23; Zsid 4,3)
23Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
(Zsolt 137,7)