147 1Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! (Zsolt 33,1;92,2) 2Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit; (Zsolt,147 19.) 3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. (Zsolt 34,19; Ésa 61,1) 4Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi. (Ésa 40,26) 5Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. 6Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. (Zsolt 146,9) 7Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! (Zsolt 25,13) 8A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; (Csel 14,17) 9A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. (Máté 6,26; Jób 39,3) 10Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; (Péld 21,31.1Sám;17,47) 11Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. (Zsolt 33,18) 12Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! (Jób 27,17) 13Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat. (Zsolt 12,23) 14Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. (5Móz 32,13.14) 15Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete! (Zsolt 34,10) 16Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. (Jób 37,5) 17Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? (Jób 37,9) 18Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. 19Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. (5Móz 4,7.8; Zsolt 78,5) 20Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat! (Eféz 2,12)