139
1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
(2Sám 23,1;Zsolt 17,3; Jer 12,3)
2Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
(Zsolt 14,7; Máté 7,6)
3Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
(Zsolt 141,5)
4Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
(Zsolt 44,22)
5Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
(Jób 28,28)
6Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
(Zsolt 92,6)
7Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
(Ámós 9,2)
9Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
(Zsolt 7,12)
10Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
(Zsolt,139 2. 4.)
13Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
(Zsolt 15,20)
15Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
(Jób 10,10-12)
16Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
(Zsolt 37,25.26)
17És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
(Zsolt 40,6;71,15)
18Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
(Zsolt 112,6)
21Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
(Zsolt 101,4-8; Jel 2,6)
22Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
(Zsolt 26,2)
24És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
(Zsolt 13,14)