140 1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. (1Krón 25,1) 2Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! (Zsolt 26,3) 3A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek. (Zsolt,140 8. Zsolt 18,7.) 4Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. (Róm 3,13; Jak 3,8) 5Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. 6Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. (Zsolt 7,16.17) 7Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! 8Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! (2Sám 7,9) 9Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. (Zsolt 141,5) 10A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. (Zsolt 7,16.17) 11Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! (Jób 20,26-28) 12A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. (Jób 20,7.8) 13Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. (Zsolt 9,3) 14Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak. (Zsolt 92,13-16)