ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE

139 ¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, ²tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, ³látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. ⁴A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. ⁵Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. ⁶Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. ⁷Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? ⁸Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. ⁹Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ¹⁰ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. ¹¹Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: ¹²neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. ¹³Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. ¹⁴Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, ¹⁵létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, ¹⁶szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. ¹⁷Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! ¹⁸Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. ¹⁹Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. ²⁰Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. ²¹Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? ²²Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. ²³Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! ²⁴Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár