138
1Dávidé.
Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.
(Zsolt 9,2;Zsolt 82,1.6)
2Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
(Zsolt 132,7)
3Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.
(Zsolt 3,35)
4Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
(Zsolt 68,32.33)
5És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
6Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
(Zsolt 113,6-8; Ésa 66,2)
7Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
(Zsolt 18,5.6;16,17)
8Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
(Zsolt 57,3; Fil 1,6;2Sám 3,18;7,12.16)