Jézust keresztre feszítik.
31Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. 32Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. 34Ott epével kevert bort adtak neki inni. 35De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”) 36Aztán leheveredtek és őrizték őt. 37Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 38Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: 40„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” 41Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: 42„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. 43Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.” 44Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.Jézus halála.
45A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. 46Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” 47Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 48Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. 49A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” 50Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 51Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. 53Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. 54A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. 55Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
A keresztút.
26Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. 28Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. 29Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! 30Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! 31Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?” 32Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.Jézust keresztre feszítik.
33Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. 35A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.” 36A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. 37„Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” 38Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.” 39Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” 40A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? 41Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” 42Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” 43Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”Jézus halála.
44A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. 45A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. 47A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” 48Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. 49Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.
16Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.
Jézust keresztre feszítik.
17Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. 18Ott keresztre feszítették és két másikat is vele jobb és bal felől, középen pedig Jézust. 19Pilátus táblát is készíttetett és a keresztfára erősíttette. 20Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. 21Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne így írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” 22Pilátus elutasította őket: „Amit írtam, megírtam.”Elosztják Jézus ruháit.
23Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. 24Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás:„Elosztották ruháimat maguk között,
és sorsot vetettek köntösöm fölött.”
A katonák így is tettek.
Jézus végső rendelkezése.
25Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” 27Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.Jézus halála.
28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. Ezért, hogy az Írás egészen beteljesedjék, szólt: „Szomjazom!” 29Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel átitatott szivacsot és szájához emelték. 30Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.