Jézust Pilátushoz viszik.

27 ¹Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsra ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. ²Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.

Júdás öngyilkossága.

³Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: ⁴„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” ⁵Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. ⁶A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” ⁷Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. ⁸Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. ⁹Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt,
a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire, ¹⁰és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr.”

Jézus Pilátus előtt.

¹¹Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus. ¹²A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. ¹³Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt. ¹⁴Ez igen meglepte a helytartót. ¹⁵Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. ¹⁶Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. ¹⁷Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” ¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje. ¹⁹Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.” ²⁰A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. ²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották. ²²Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. ²³Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” ²⁴Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.” ²⁵Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!” ²⁶Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák.

²⁷Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá. ²⁹Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: ³⁰„Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.

Jézust keresztre feszítik.

³¹Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. ³²Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. ³³Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. ³⁴Ott epével kevert bort adtak neki inni. ³⁵De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”) ³⁶Aztán leheveredtek és őrizték őt. ³⁷Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.” ³⁸Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁹Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: ⁴⁰„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” ⁴¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: ⁴²„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. ⁴³Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.” ⁴⁴Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

Jézus halála.

⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. ⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” ⁴⁷Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” ⁴⁸Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” ⁵⁰Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. ⁵¹Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, ⁵²a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. ⁵³Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. ⁵⁴A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. ⁵⁵Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

Jézust sírba helyezik.

⁵⁷Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. ⁵⁸Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet). ⁵⁹József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta ⁶⁰és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.

A sír őrsége.

⁶²Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál ⁶³és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok. ⁶⁴Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” ⁶⁵„Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.” ⁶⁶Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet