³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
³²Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, ³⁶azután leültek ott, és őrizték. ³⁷Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” ³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
³⁹Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, ⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” ⁴¹Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták: ⁴²„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! ⁴³Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.” ⁴⁴Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.
⁴⁵Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. ⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.” ⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” ⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
⁵¹Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
⁵⁴Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

KNB SZIT STL BD RUF KG

²⁶Amikor elvezették, megragadtak egy bizonyos cirenei Simont, aki épp a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
²⁷A nép és az asszonyok nagy sokasága követte. A mellüket verték, és siratták Jézust. ²⁸Ő feléjük fordulva ezt mondta:
– Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! ²⁹Mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: „Boldogok a meddők; az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!” ³⁰Akkor majd így szólnak a hegyeknek: „Essetek ránk!”; és a halmokhoz: „Borítsatok el minket!” ³¹Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal?
³²Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.
³³Amikor a Koponyának nevezett helyre értek, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket. Az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. [[ ³⁴Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”]] Sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
³⁵A nép ott állt, és nézte. A főemberek pedig így csúfolták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” ³⁶Kigúnyolták a katonák is. Odamentek hozzá, silány bort vittek neki, ³⁷és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” ³⁸Felirat is volt a feje fölött:
„Ez a zsidók királya.” ³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta:
– Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat és minket is!
⁴⁰De a másik megrótta:
– Nem féled Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! ⁴¹Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
⁴²Majd így szólt:
– Jézus, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz!
⁴³Ő így felelt:
– Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
⁴⁴Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig, ⁴⁵mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. ⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.
⁴⁷Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” ⁴⁸Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.
⁴⁹Ismerősei pedig mindnyájan, és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

¹⁶Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.
¹⁷Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. ¹⁸Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus. ¹⁹Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.” ²⁰A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették. ²¹A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak:
– Ne hagyd, hogy ez álljon a feliraton: „A zsidók királya!” – hanem ahogy ő mondta: „A zsidók királya vagyok.”
– ²²Amit írtam, megírtam – válaszolta Pilátus.
²³A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing varratlan volt, felülről végig egybeszőve, ²⁴ezt mondták egymásnak:
– Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!
Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot vetettek. Ezt tették a katonák.
²⁵Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. ²⁶Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
²⁷Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
²⁸Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
²⁹Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. ³⁰Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.

KNB SZIT STL BD RUF KG