31Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
33Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,
34epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni.
(Zsolt 69,22)
35Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin.
(Zsolt 22,19)
36Azután leültek és ott őrizték őt.
37A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.
38Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.
39Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták,
(Zsolt 22,8)
40és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!«
41Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
42»Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki!
43Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja!Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’«
(Zsolt 22,9}<fs)
44Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
45A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.
46A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
(Zsolt 22,2}<fs)
47Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«
48Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki.
(Zsolt 69,22)
49A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«
50Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
55Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
Jegyzetek
27,45 Hatodik óra: déli tizenkettő; kilencedik óra: délután 3. Az egész földön: Jeruzsálemben és környékén, ahol mindez megtörtént.
27,46 A kiáltás értésünkre adja, hogy milyen fájdalmas volt Jézus haláltusája. A kiáltást mindenesetre a 21. zsoltár fényében kell értelmeznünk, ahonnan az idézet származik: ez a zsoltár kérést és bizalmat kifejező imádság. Az Atya annyiban hagyta el Jézust, hogy őt halálos ellenségei kezébe engedte jutni, nem sietett látványosan a segítségére, hogy tanúskodjék a Jézus által mondottak igazáról. Az Atya tanúságtevő közbelépése Jézus feltámasztása lesz.
26Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
28Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!
29Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: ‘Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!’
30Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ‘Szakadjatok ránk!’ És a halmoknak: ‘Takarjatok el minket!’
(Óz 10,8}<fs)
31Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«
32Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
33Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
34Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk.
(Zsolt 22,19)
35A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!«
(Zsolt 22,8)
36A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták,
37és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!«
38Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«
39A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!«
40De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded!
41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.«
42Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.«
43Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«
44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig.
45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«E szavakkal kilehelte a lelkét.
(Zsolt 31,6}<fs)
47Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.«
48Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
49Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt.
(Zsolt 38,12)
16Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust.
17Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.
18Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen.
19Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya.«
20Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, latinul és görögül volt írva.
21A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: »Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: ‘A zsidók királya vagyok’!«
22Pilátus azt felelte: »Amit írtam, azt megírtam!«
23A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve.
24Ezért azt mondták egymásnak: »Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!« Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól:
A katonák tehát ezt tették.
»Elosztották maguk között ruháimat,
és köntösömre sorsot vetettek«.
28Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!« 29Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. 30Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.