Példabeszéd a megvetőről.

13 ¹Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. ²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt. ³Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. ⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. ⁷Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták. ⁸A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. ⁹Akinek füle van, hallja meg!”

Mire valók a példabeszédek.

¹⁰Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?” ¹¹Ő így felelt: „Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem. ¹²Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek. ¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván halljátok, de nem értitek,
nézvén nézitek, de nem látjátok! ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve:
fülükre nagyot hallanak
és behunyják szemüket,
hogy szemükkel ne lássanak
és ne halljanak fülükkel,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket. ¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata.

¹⁸Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet. ¹⁹Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett. ²⁰A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja, ²¹de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”

Példabeszéd a konkolyról.

²⁴Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. ²⁵Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. ²⁶Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. ²⁷Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? ²⁸Mire ő azt felelte: ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? ²⁹Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. ³⁰Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.”

Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.

³¹Egy másik példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor fölnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak.” ³³Ismét más példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe kever úgy, hogy az egész megkel.” ³⁴Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. ³⁵Így beteljesedett a próféta jövendölése:
„Példabeszédre nyitom ajkamat:
hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva.”

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata.

³⁶Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet.” ³⁷Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia. ³⁹Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Mint ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, ⁴²és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg. ⁴⁴Példabeszéd a kincsről, a gyöngykereskedőről és a hálóról. Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. ⁴⁵Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres. ⁴⁶Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt. ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: jönnek az angyalok, kiválasztják a gonoszokat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket. ⁵⁰Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁵¹Megértettétek mindezt?” „Igenis” – felelték. ⁵²Erre ő így szólt: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.”

Jézus Názáretben.

⁵³Mikor Jézus e példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan. ⁵⁴Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógákban. Azok meglepődve kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje? ⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyja nem Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? ⁵⁶És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? Honnan vette hát mindezt?” ⁵⁷– és megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában.” ⁵⁸Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet