18 ¹Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; ^{(Róm 12,12.1Thess;5,17) 2}Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. ^{(Mát 10,22) 3}Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. ^{(Luk 3,31) 4}Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; ^{(Luk 19,43.44) 5}Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. ^{(Luk 19,43.44;21,23.24) 6}Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! ^{(Dán 9,16; Mát 24,15.21.22) 7}Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? ^{(Luk,18 14. 15.) 8}Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? ^{(Róm 11,25.26; Jel 11,2) 9}Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: ^{(Péld 30,12.13) 10}Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. ^{(Mát 23,5;Luk 5,30) 11}A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. ^{(Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62) 12}Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. ^{(Luk,18 31.) 13}A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! ^{(Mát 24,32; Márk 13,28) 14}Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. ^{(Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16) 15}Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. ^{(Mát 19,13-15; Márk 10,13) 16}De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. ¹⁷Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. ^{(Mát 18,3; Márk 10,15) 18}És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? ^{(Mát 19,16-20; Márk 10,17-31) 19}Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. ^{(Mát 24,42-44) 20}A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. ^{(2Móz 20,12-17) 21}Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. ^{(Ján 8,12) 22}Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. ^{(Mát 19,20-22) 23}Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. ^{(2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57) 24}És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! ^{(Márk 10,23-26) 25}Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. ^{(Ján 11,27) 26}A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? ^{(Mát 26,14.15; Márk 14,10) 27}Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. ^{(Jer 32,17) 28}És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! ^{(Mát 19,27-29) 29}Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, ^{(Márk 10,29.30) 30}A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. ^{(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17) 31}És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. ^{(Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12) 32}Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; ^{(Luk 23,1;24,4-6) 33}És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. ^{(2Móz 35,2) 34}Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. ^{(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18) 35}Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. ^{(Mát 20,29-34; Márk 10,46-52) 36}És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? ^{(Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26) 37}Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. ³⁸És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! ^{(Márk 16,5.6) 39}A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! ^{(Mát 17,22.23) 40}És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, ^{(Márk 14,25) 41}Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. ^{(1Kor 11,24.25) 42}És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. ^{(Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 43}És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek. ^{(Mát 26,21-23)}

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet