Zakeus, a vámos.
19 1Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. 2Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. 3Szívesen látta volna Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. 4Előrefutott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. 5Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 6Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. 7Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.” 9Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. 10Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”Példabeszéd a minákról.
11Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. 12„Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. 13Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. 14Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. 15Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. 16Előlépett az első és így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. 17Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád. 18Jött a második, és így szólt: Uram, minád öt minát hozott. 19Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál. 20Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe. 21Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. 22Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem. 23Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 24Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. 25Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van. 26Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. – 27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”A szenvedés előtti napok
28E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.Jézus bevonul Jeruzsálembe.
29Mikor Betfagé és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: 30„Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. 31Ha valaki megkérdezi: miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.” 32A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. 33Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 34„Az Úrnak szüksége van rá” – felelték. 35Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és ráültették Jézust. 36Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. 37Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. 38Nagy szóval kiáltották:„Áldott legyen a király,
aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben,
dicsőség a magasságban!” 39A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: „Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.” 40„Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”