Jézus és Nikodémus.

3 ¹Volt a farizeusok köztegy Nikodémus nevű zsidó tanácsos. ²Éjnek idején fölkereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele.” ³Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.” ⁴„Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg?” – Vágott szavába Nikodémus. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” ⁵Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába. ⁶Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek. ⁷Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek. ⁸A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélekből született.” ⁹„Hogyan lehetséges ez?”– kérdezte Nikodémus. ¹⁰Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy és nem érted? ¹¹Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk, ¹²s arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földiekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd mennyeiekről szólok? ¹³Senki sem emelkedett föl a mennybe, csak
az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van). ¹⁴Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják fölmagasztalni az Emberfiát is, ¹⁵hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁶Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁷Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. ¹⁸Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. ¹⁹Az ítélet ez: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik. ²⁰Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei. ²¹De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tetteit Istenben művelte.”

Jézus és Keresztelő János.

²²Jézus ezután tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt. ²³János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. ²⁴János akkor még nem volt börtönben. ²⁵Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek. ²⁶„Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul.” ²⁷János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. ²⁸Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutára. ²⁹Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. ³⁰Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” ³¹»Aki fölülről jön, mindenkit fölülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön, fölülmúl mindenkit. ³²Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki sem fogadja el. ³³De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó. ³⁴Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűkösen a Lelket. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki hisz a Fiúban, az örökké él. ³⁶De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg az életét, hanem Isten haragja száll rá.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet