Tanításának jóváhagyása.

2 ¹Tizennégy év múlva Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s magammal vittem Tituszt is. ²Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, hogy hiába ne fáradozzam vagy fáradtam légyen. ³Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették a körülmetélésre, pedig pogány volt. ⁴Sőt a hamis testvérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és tolakodtak be, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat és szolgaságba taszítsanak. ⁵Ezeknek egyetlen pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazságát megőrizzük számotokra. ⁶A tekintélyesek pedig – hogy azelőtt milyenek voltak, nem tartozik rám, az Isten nem személyválogató –, a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg. ⁷Ellenkezőleg: elismerték, hogy én vagyok megbízva a körülmetéletleneknél az evangélium hirdetésével, mint Péter a körülmetélteknél. ⁸Aki ugyanis Péterrel munkálkodott a körülmetéltek közt végzett apostolkodásban, velem is munkálkodott a pogányok közt. ⁹Mikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül nekem és Barnabásnak jobbjukat nyújtották: mi a pogányok közt apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek közt. ¹⁰Csak gondunk legyen a szegényekre. Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem.

Péter is jóváhagyja tanítását.

¹¹Mikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert rászolgált. ¹²Mielőtt ugyanis némelyek megérkeztek volna Jakabtól, együtt érkezett a pogányokkal, de mikor megjöttek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. ¹³Kétszínűségéhez a többi zsidó is csatlakozott, úgy hogy még Barnabást is belesodorták kétszínűségükbe. ¹⁴Mikor tehát láttam, hogy nem viselkednek az evangélium igazságához híven, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: „Ha te zsidó létedre pogány módon s nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?”

Fölszabadulás a törvény alól.

¹⁵Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, s nem bűnös pogányok. ¹⁶Tudjuk azonban, hogy az ember nem a törvény tettei alapján igazul meg, hanem Jézus Krisztusba vetett hit által. Ezért mi is elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hit által, s ne a törvény cselekedetei alapján igazuljunk meg, mert a törvény tettei által senki meg nem igazul. ¹⁷Ha pedig mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, mégis bűnösök maradunk, vajon nem a bűn szolgája Krisztus? ¹⁸Semmi esetre sem! Ha ugyanis újra felépítem azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegővé. ¹⁹Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal keresztre vagyok feszítve. ²⁰Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, s önmagát adta értem. ²¹Isten kegyelmét nem vetem el. Ha ugyanis a törvény által történik a megigazulás, Krisztus hiába halt meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet