2 ¹Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. ²Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük – külön a tekintéllyel bírók elé – tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fussak vagy futottam légyen. ³Még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, pedig görögnek született. ⁴Ami a befurakodott áltestvéreket illeti, akik csak azért férkőztek közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgaságba taszítsanak minket,…
⁵ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. ⁶Azok pedig, akik tekintéllyel bíróknak számítanak – hogy egykor mik voltak, azzal nem törődöm; Istennél nincs részrehajlás…–, ezek a tekintéllyel bírók engem semmire sem köteleztek. ⁷Ellenkezőleg, elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké. ⁸Mert aki Péter által a körülmetéltek közötti apostolkodásban munkálkodott, az munkálkodott általam is a pogányok között. ⁹Amikor Jakab, Kéfás meg János – akiket „oszlopok”-nak tartanak – felismerték a nekem adott kegyelmet, a közösségvállalás jeléül jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz forduljunk, ők pedig a körülmetéltekhez. ¹⁰Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről. Pontosan ez az, amin fáradozom.
¹¹Amikor azonban Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. ¹²Mielőtt ugyanis néhányan odajöttek volna Jakabtól, együtt szokott étkezni a pogányokkal. De amikor ezek odajöttek, visszahúzódott, és elkülönült, mert félt a körülmetéltektől. ¹³Több zsidó is vele együtt képmutató módon viselkedett, sőt még Barnabás is az ő képmutatásukba sodródott. ¹⁴Amikor pedig láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat arra, hogy úgy éljenek, mint a zsidók?”
¹⁵Mi zsidónak születtünk, és nem bűnös pogánynak. ¹⁶Tudjuk, hogy az ember nem azért igazul meg, mert megteszi a Törvény előírásait, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Azért vetettük mi is a hitünket Jézusba, hogy a Krisztusba vetett hit, és nem a Törvény előírásainak megtartása által igazuljunk meg, mivel a Törvény előírásainak megtartásával senki sem igazul meg. ¹⁷Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást mi magunk is bűnösnek bizonyultunk, akkor ebből az következik, hogy Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla! ¹⁸Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, akkor én magam bizonyulok törvényszegőnek. ¹⁹Én ugyanis a Törvény által meghaltam a Törvénynek, hogy Istennek éljek. ²⁰Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most e testben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. ²¹Nem utasítom el Isten kegyelmét, hiszen ha a Törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet