Keresés a Bibliában

2 1Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. 2Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük – külön a tekintéllyel bírók elé – tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fussak vagy futottam légyen. 3Még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, pedig görögnek született. 4Ami a befurakodott áltestvéreket illeti, akik csak azért férkőztek közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgaságba taszítsanak minket,…
5ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. 6Azok pedig, akik tekintéllyel bíróknak számítanak – hogy egykor mik voltak, azzal nem törődöm; Istennél nincs részrehajlás…–, ezek a tekintéllyel bírók engem semmire sem köteleztek. 7Ellenkezőleg, elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké. 8Mert aki Péter által a körülmetéltek közötti apostolkodásban munkálkodott, az munkálkodott általam is a pogányok között. 9Amikor Jakab, Kéfás meg János – akiket „oszlopok”-nak tartanak – felismerték a nekem adott kegyelmet, a közösségvállalás jeléül jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz forduljunk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről. Pontosan ez az, amin fáradozom.
11Amikor azonban Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. 12Mielőtt ugyanis néhányan odajöttek volna Jakabtól, együtt szokott étkezni a pogányokkal. De amikor ezek odajöttek, visszahúzódott, és elkülönült, mert félt a körülmetéltektől. 13Több zsidó is vele együtt képmutató módon viselkedett, sőt még Barnabás is az ő képmutatásukba sodródott. 14Amikor pedig láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat arra, hogy úgy éljenek, mint a zsidók?”
15Mi zsidónak születtünk, és nem bűnös pogánynak. 16Tudjuk, hogy az ember nem azért igazul meg, mert megteszi a Törvény előírásait, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Azért vetettük mi is a hitünket Jézusba, hogy a Krisztusba vetett hit, és nem a Törvény előírásainak megtartása által igazuljunk meg, mivel a Törvény előírásainak megtartásával senki sem igazul meg. 17Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást mi magunk is bűnösnek bizonyultunk, akkor ebből az következik, hogy Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla! 18Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, akkor én magam bizonyulok törvényszegőnek. 19Én ugyanis a Törvény által meghaltam a Törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most e testben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21Nem utasítom el Isten kegyelmét, hiszen ha a Törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

2,4 Lásd a Róm 2,20 lábjegyzetét.

2,6 Lásd a Róm 2,20 lábjegyzetét.

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF