Keresés a Bibliában

Péter Jeruzsálemben igazolja eljárását.

11 1Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 2Mikor tehát Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidókeresztények szemére vetették: 3„Te kürülmetéletlen embereket látogattál meg és velük együtt étkeztél!” 4Péter akkor hozzáfogott, hogy sorjában elbeszélje az eseményeket: 5„Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam.
Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért. 6Amikor szemügyre véve beletekintettem, négylábú földi állatokat, vadakat és császómászókat meg égi madarakat pillantottam meg. 7Egyúttal egy hangot hallottam, amely fölszólított: rajta Péter, öld meg és egyél. 8De én szabadkoztam: szó sincs róla Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt sohasem vettem a számba. 9Ekkor a mennyei szózat másodszor is szólt: 10amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak! Ez harmadszor is megismétlődött, s végül az egész megint fölemelkedett az égbe. 11Akkor nyomban három férfi állt meg a ház előtt, amelyben tartózkodtunk. Cézáreából küldték őket hozzám. 12A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy tartsak velük habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és így tértünk be az illető férfi házába. 13Ő aztán elbeszélte nekünk, hogyan látott meg egy angyalt a házában, aki hozzálépve így szólt: üzenj Joppéba és hívasd Simont, más néven Pétert. 14Ő majd olyan dolgokat hirdet neked, melyek révén üdvözülsz te és egész házad népe, 15Azután alighogy beszélni kezdtem leszállt rájuk a Szentlélek, akár csak ránk legelőször. 16Ekkor eszembe jutott az Úr mondása, melyben így szólt: János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. 17Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?” 18Ennek hallatára lecsillapodtak és magasztalták az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető bűnbánatot.”

Az antióchiai egyház alapítása.

19Azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak zsidóknak. 20Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirenei férfi. Ezek Antióchiába érve a görögökkel is szóba álltak és hirdetni kezdték nekik az Úr Jézus evangéliumát. 21Az Úr segítsége velük volt, úgyhogy nagyszámú hívő tért az Úrhoz. 22Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba s ezért elküldték Barnabást Antióchiába. 23Mikor odaérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét és mindnyájukat buzdította, hogy őszinte szívvel ragaszkodjanak az Úrhoz. 24Derék ember volt ugyanis, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán meglehetősen nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. 25Barnabás erre elutazott Tarzusba, 26hogy fölkeresse Sault, s mikor megtaIálta, elvitte Antióchiába. Egy álló esztendőn keresztül részt vettek az összejöveteleken, és nagy sereg embert oktattak, úgyhogy a tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek. 27Ekkor próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába. 28Egyikük, névszerint Agabusz, szólásra emelkedett és a Lélek sugallatára jelezte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. 29A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küld valamit tehetségéhez mérten a Júdeában lakó testvérek megsegítésére. 30Meg is tették, s az adományokat Barnabással és Saullal elküldték az elöljárókhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF