Péter Jeruzsálemben igazolja eljárását.

11 ¹Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. ²Mikor tehát Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidókeresztények szemére vetették: ³„Te kürülmetéletlen embereket látogattál meg és velük együtt étkeztél!” ⁴Péter akkor hozzáfogott, hogy sorjában elbeszélje az eseményeket: ⁵„Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam.
Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért. ⁶Amikor szemügyre véve beletekintettem, négylábú földi állatokat, vadakat és császómászókat meg égi madarakat pillantottam meg. ⁷Egyúttal egy hangot hallottam, amely fölszólított: rajta Péter, öld meg és egyél. ⁸De én szabadkoztam: szó sincs róla Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt sohasem vettem a számba. ⁹Ekkor a mennyei szózat másodszor is szólt: ¹⁰amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak! Ez harmadszor is megismétlődött, s végül az egész megint fölemelkedett az égbe. ¹¹Akkor nyomban három férfi állt meg a ház előtt, amelyben tartózkodtunk. Cézáreából küldték őket hozzám. ¹²A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy tartsak velük habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és így tértünk be az illető férfi házába. ¹³Ő aztán elbeszélte nekünk, hogyan látott meg egy angyalt a házában, aki hozzálépve így szólt: üzenj Joppéba és hívasd Simont, más néven Pétert. ¹⁴Ő majd olyan dolgokat hirdet neked, melyek révén üdvözülsz te és egész házad népe, ¹⁵Azután alighogy beszélni kezdtem leszállt rájuk a Szentlélek, akár csak ránk legelőször. ¹⁶Ekkor eszembe jutott az Úr mondása, melyben így szólt: János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. ¹⁷Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?” ¹⁸Ennek hallatára lecsillapodtak és magasztalták az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető bűnbánatot.”

Az antióchiai egyház alapítása.

¹⁹Azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak zsidóknak. ²⁰Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirenei férfi. Ezek Antióchiába érve a görögökkel is szóba álltak és hirdetni kezdték nekik az Úr Jézus evangéliumát. ²¹Az Úr segítsége velük volt, úgyhogy nagyszámú hívő tért az Úrhoz. ²²Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba s ezért elküldték Barnabást Antióchiába. ²³Mikor odaérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét és mindnyájukat buzdította, hogy őszinte szívvel ragaszkodjanak az Úrhoz. ²⁴Derék ember volt ugyanis, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán meglehetősen nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. ²⁵Barnabás erre elutazott Tarzusba, ²⁶hogy fölkeresse Sault, s mikor megtaIálta, elvitte Antióchiába. Egy álló esztendőn keresztül részt vettek az összejöveteleken, és nagy sereg embert oktattak, úgyhogy a tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek. ²⁷Ekkor próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába. ²⁸Egyikük, névszerint Agabusz, szólásra emelkedett és a Lélek sugallatára jelezte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. ²⁹A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küld valamit tehetségéhez mérten a Júdeában lakó testvérek megsegítésére. ³⁰Meg is tették, s az adományokat Barnabással és Saullal elküldték az elöljárókhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet